Kimentem kajáért nézelődni, pedig nem is vagyok éhes. Csak terelni akarom a gondolataim, mint mindig, de annyira sikerült csak, mintha egy méhraj követne és abból hármat sikerülne lecsapnom. Azt hiszem, ideje kicsit kiírni pár dolgot, vagy csak nagyjából felvázolni, mik is foglalkoztatnak.
Suli, zene, lélek, többszemélyűség, élet, sors, család, melyikkel kezdjem? Nem tudok választani. Talán a személyem bizonytalanságával. Kissé elégedetlen vagyok azzal, akinek születtem (Ágota). Próbálom minél jobban formálni azt a karaktert, akit inkább el tudnék képzelni ebbe a játékba (Neshi). Na de ki az, aki rányomott a start gombra? Ki irányít? Ki vagyok én??? Úgy vélem, ha itt blogban, msnen írok, az én lehetek (????). Ugyanis ide nem kell személyiség, csak két kéz, egy agy, meg néha érzések, az arcmimikát smileykkal helyettesítjük. Nem tudom, a három közül melyik valós. Az is lehet, hogy mind a három, de az is lehet, hogy egyik sem. Az is lehet, hogy rég megtaláltam önmagam, de az is lehet, hogy sosem fogom. Vagy épp megint elvesztettem, és ezért gondolkodom ilyeneken.
---
Ponthatárok, pluszok, külön tanárok, dolgozatok, hajtás, megőrülök a végére, de talán menni fog.
---
Zene? Zenélni szeretnék. Azért próbálom ki magam minél több hangszeren, hogy rájöjjek, melyik is megy a legjobban, tudnom kell. Legalább a szándéknak és az akaraterőmnek köszönhetően már nem azt hallom anyukámtól, hogy milyen naiv vagyok, hanem azt, hogy gyakoroljak szorgalmasan. Azért ez sokkal jobban esik a saját anyámtól, mint a tömény pesszimizmus. Emellett az iskola mellett lehetetlen, hogy rendesen tudjak gyakorolni, nem tudom mi lesz így velem.
---
Valami nagyon nyomja a lelkem, és azt hiszem, ha nem osztom meg, lehet, hogy ugyanolyan stresszel fekszem le minden nap és teljesen elszomorodom és idegeskedem, így meg hogy a fenébe heverjem ki a már amúgy is több éves alváshiányom? Hát
lila húzós bőröndök vannak a szemeim alatt és mellett, a vérnyomásom
katasztrófa, sokszor
falfehér vagyok és én ezt magamon már meg sem érzem, másnak kell
megrémülnie. Tudjátok, hogy nyugodt vagyok és empatikus. De attól nagyon mérges tudok lenni, ha valaki délután odacsöppen egy koncert előtt a sor elejéhez, és bebőgi magát legelőre, mert előtte pár héttel direkt rengeteget hangoztatja, hogy mennyire szereti az épp ott tartózkodó bandát és akkor mindenkinek megszakad a szíve, őt előre kell engedni, mert ő a legnagyobb xyz fan. Nem megyek se -OZ--ra, se MUCC-ra, mert nem futja rá. Girura viszont feltétlen, és szeretném, ha legalább arra eljutok, akkor az sikerüljön jól! Lehet önző vagyok, hisztis, de ugyanazt szeretném, amit a többi 500-600 fan, de én teszek is érte, amennyit tudok és én mégsem a szomszédban lakom. Despa előtt kint aludtam és hova kerültem? Azért no comment az emberek határtalan pofátlansága. Ha csak reggel is érnék oda, igenis tisztelném az előttem érkezőket és kizárólag mögéjük állnék. De utána be ne merjen elém állni senki. A legnagyobb baj az, hogy mindegy, szépen kérem vagy csúnyán, úgysem mozdul senki! És akkor gyerekek most jön az, hogy besorolom magam a bőgős fanok közé és leírom, hogy igen, kibaszottul szeretem a Girut és nem 2 hete. :"D Akik csak idetévedve olvasnak lehet kajak azt hinnék, hogy tolakodó fasz vagyok, de azért akik ismernek tudják, hogy nagyon nem ilyen vagyok, de ha ez kell, hát ez kell. :DD Szóval ez a blokk ennyi lenne, minden nap úgy fekszem le, hogy belegondolok, hányan fognak beelőzni és
félek,
idegeskedek, hogy nem lesz jó számomra a koncert. Nem érdekel, hogy ellentmondok az érettségnek és drámázok, de ez nekem most fontos. Hadd legyen végre valami elsősorban nekem fontos, ne másnak tegyek szívességet Mindig Én. :D Félreértés ne essék, szívesen segítek. Csak ha ezt 10 év alatt 100-ból 1x kapom vissza, az kicsit elgondolkodtat, megéri-e kedvesnek lenni és megértőnek. :) ... bocsássatok meg a hisztiért. :")
---
Sors? Elvileg én választottam ki, hova szülessek. Akkor miért vagyok teljesen elégedetlen ezzel a hellyel, miért vágyódom egy teljesen más világba? Nem tudom mi a feladatom, de úgy vagyok vele, ha nem sikerül az álmom, és helyette nem egy elviselhető életet szerzek magamnak, hanem valami porfészekben elnyűglődő nyomort, öngyilkos leszek csókolom. Boldog akarok lenni, adok 1, maximum 2 esélyt magamnak, ha nem sikerül, én nem fogom folytatni a játékot boldogtalanul. Nektek azért előre is sok szerencsét és szép, teljes életet.
---
Barátok? Nem túl sok, de vannak. Nem is túl aktívak a kapcsolatok, az a 250 km betesz, de vannak, és köszönöm ezt nekik, még ha nem is vagyok első senkinél.
(L)---
Suli? Igyekszem mindent megtanulni, amit lehet, minél többet segíteni a házikban másoknak, ha tudok. Igyekszem... esküszöm...
---
Egyik nap, mikor a redőny fel volt húzva, a roló pedig le volt engedve, éjfél körül lefeküdtem aludni, szokásosan a fal felé fordultam. Pár perc után kényelmetlen volt, és a másik oldalamra fordultam, ekkor láttam, hogy a hold egyenesen bevilágít a szobámba a rolón át, elkapta a földön heverő ruhakupacokat, a széknek támasztott gitárom nyakát és hangolókulcsait, így vetett a falra olyan árnyékot, mintha egy fekvő ember nyújtaná a kezét az ég felé.
