your silent whisper.

Amikor az ember már a saját szerencsétlenségén sem bír röhögni, ott már komoly bajok vannak, igaz, neshi? Pedig neked ez a stratégiád a bajokra, nevessünk a szitun, úgyis lesz jobb. Pff.

NG után szombaton Ayaminak mennie kellett délelőtt el máshova, ezért délutánra keresnem kellett valakit, mert apámék csak estére érnek be. Dani 2x nem vette fel, akkor 3xorra tovább csörgettem, felvette, ő épp moziba ment, szép és jó, csak ezzel el is fogyott a pénzem, később Ayamiéról csörgettem Mikit, de ő még haldoklott úgyhogy inkább letettem, aztán apámat is megcsörgettem, hogy mondjam mi a helyzet, aztán gondoltam van még egy jegyem, elmegyek Gaa-hoz és felcsöngetek, hátha. Ha meg felébresztem, akkor elnézést és visszaalszik, csak had legyek valahol házban, ne csöveljek egész nap az utcán, nem de?

DE. Csoda folytán pár fillér maradt a telómon és küldtem Gaa-nak smst, hogy ott vagyok, mert persze, hogy a munkások ott voltak és nem lehetett hozzáférni a kaputelefonhoz, ha meg a másik oldalon bemegyek valami ember után, akkor mire megyek azzal, ha pár emelettel feljebb csövelek? Legalább volt 6 órám a friss levegőn, elütöttem valahogy zenehallgatással. Két izgalmasabb pillanat volt, amikor megszereltem a táskám és amikor leszedtem egy kukacot róla egy faággal.

A zenehallgatás, az egyedüllét pedig mire vezet? Gondolkodásra. Ez pedig most egész rosszul jött, mert visszaestem a pár héttel ezelőtti állapotomba. 2 óra még úgy ahogy elment, de utána teljesen elmélyültem, egy szép pesti szombat délután. Fasza. Annyi gondolatom volt akkor, és annyira szükségem lett volna valakire, bárkire... Már elkezdtem ficet írni telón, hátha terelem a gondolataim, de nem :/

Legalább rájöttem valamire. Hogy ki az, akit tényleg mindenkinél jobban szeretek.. azt hiszem x3 Aki nélkül nem tudom, mit tennék. Mi lenne, ha meghalna... és az a sanda gyanúm, hogy nem is fogom megtudni, mert ha az ő életének vége, akkor az enyémnek is :') ...
Na jó, ez elég depressziósra sikeredett, egy feltétellel nem lesz így: ha addigra valaki ugyanezt fogja mondani rólam.

Apumék szerencsésen odataláltak hozzám, adtak enni inni, és lassan indultunk is vidámparkba, és gondolhatjátok, hogy egy ilyen remek délután után mennyi kedvem volt az egészhez.. pláne azután, hogy amikor ott sétálgattunk nyitás előtt, Miki felhívott, hogy Hoshi hívott engem aznapra Oo éreztem, hogy valahogy őt is el kellett volna érnem... de nem emlékszem, hogy hívott volna, meg azt hittem tudta, hogy aznap már nem vagyok elérhető :/ Mindegy akkor már immunis voltam a szerencsétlenségre. Kényelmetlenül éreztem magam... és végülis amennyire nem vártam, annyira voltak jó pillanatok is, bátyámmal visszaemlékeztünk, hogy amikor 10 éve voltunk ott, mennyire nagynak tűnt az egész, most meg.. hehe. Végig bennem volt, hogy mennyivel jobb lenne veletek, így olyan, mintha pazarolnék. Azért azon a hullámvasútféleségen énekeltem magamnak zombiet meg hasonlókkal szórakoztattam magam x3

Nemrég értem haza, ma egész nap pihenek, aztán holnaptól meló és próbák...