Teljesen biztos vagyok ebben, 2.-os korom óta már. Elrontottam. Nincs időm figyelni az apró részletekre, nincs időm az égre nézni, nincs időm a friss levegőt szívni, nincs időm leülni a fűbe egy percre sem, nincs időm észrevenni az élet szép kis dolgait. Nincs időm zenélni, nincs időm azzal foglalkozni, amit szeretek, nincs időm szusszanni, nincs időm ellazulni, nincs időm őszintén mosolyogni.
Nem tudok így tanulni, nem tudok így rendesen készülni, nem tudok így foglalkozni a jövőmmel (bár miért is foglalkozzak vele, hiszen ha nincs pénz, nincs jövő sem). A jelennel meg egyáltalán nem. Talán lehetne egy kis társasági életem itt Pécsen is, ha lenne valamikor is időm kimozdulni, de nincs, és nem is lesz. Rosszul érzem magam, amiért annyi mindenről lemaradok így, és csak felidegesítem magam, mikor sokak nem képesek megbecsülni a délutánjaikat, attól is kikészülnek, ha 1-ig 2-ig kell iskolában lenni.
Gyűlölöm ezt a hajtást, elszállnak a kamasz éveim a rengeteg szívással és erőltetett menettel, ez pedig nem úgy működik, mint az edzés, hogy minél több, annál jobban formában vagyunk, én 20 éves koromra teljesen taccs leszek fizikailag, idegileg a hajtás miatt, ami egyébként teljesen felesleges, mert semmi újat nem tanulok.
Tönkreteszem magam, és a körülöttem lévőket is a feszültséggel és nyűgösséggel, amit produkálok a kevés alvás miatt. Nagyon nem jó ez így, most fejlődik a szervezet, és én most vágom szét, amennyire csak lehet és nem önszántamból, ez a legidegesítőbb. Most rontok el mindent, ezzel a pár évvel amit magam mögött és a közeljövőben tudhatok.
Ezt a bejegyzést is csak azért tudtam megírni, mert belázasodtam és hazajöttem még szak előtt, ennek hála most tudtam meg, milyen érzés délután 3-kor otthon ülni úgy, hogy kint világos van, és már nem kell menni sehova. Annyira régen volt ilyen, hogy már el is felejtettem milyen érzés, ezért írtam úgy, hogy "megtudtam". Szóval egyszerűen szörnyű, rémes ez a rendszer, nem kellett volna drámát választanom, nem tudom miért kellett mégis így történnie.
Szeretnék egyszer sétálni egyet - úgy, hogy nem kell gondolnom minden tantárgyra külön, hogy mik kellenek, a szövegemet gyakorolgatni, ne jusson eszembe a nyelvvizsga, az érettségi, az egyetem, hogy nincs pénz, hogy nem tudok zenélni, nem tudok gyakorolni, kéne japánul tanulni, hogy rajzolni és írni szeretnék saját örömömre, de nem tudok, hogy megint 3 órát fogok aludni, megint szükség lesz kávéra, amit gyűlölök csak azért inni, hogy olyanért tartson ébren, amit nem akarok - csak úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése