Avagy miért is...

Ezt se tervezem hosszúra, mert ilyen idegesen nem tudok gondolkodni és összetetten, értelmesen kifejezni dolgokat. Hagyjatok csak magamra köszönöm szépen, jól indult a napom, aztán akikre számítottam volna, mind ellenem fordultak, nagyon ügyesek, mindig találnak valamit, amivel támadhatnak, én is sok mindent tudnék találni, mégse szólalok meg... :") Nagyon rossz napjaim vannak, azt hiszem mindenki tudja jól, de ne érdekeljen titeket, tegyetek még rá néhány lapáttal, úgy kell nekem, igaz? De miért is? Mi rosszat mondtam? Mindig nekem jut ez a szerep... elég már... :") Soha többé nem akarok megnyílni előttetek, eddig csak rossz származott belőle, mondom az őszintét néha, ami az igazság, és mindig csak kapok érte. Ennyire makacsok lennétek? Mindig csak én kapom azokat a szövegeket, hogy nézzek magamba, ti megtettétek már ezt valaha is? Azt hiszitek, csak mert ti mondjátok, meg fogok változni? Senki kedvéért sem. :"D Azt hittem az jó, hogyha kedves vagyok, empatikus, odafigyelek másokra, más igényeire, vígasztalok... Szerintem ezek jó dolgok, nem fogok változtatni rajtuk. :] Hogy én gondolkodjak el? Gondolkodjon el az, aki mondja! Miért mindig engem kell megtalálni? Élvezitek, ha miattatok sírok, igaz? Tudom én... mert így biztos azt hiszitek, szükségem van rátok, másból nem esik le, igaz? Hát persze tudhattam volna...

Nekem is van lelkem, elfelejtettétek? Megsúgom érző lény vagyok én is =]

Aki meg ezt elolvassa, biztos jön és tovább hord le, mit képzelek magamról? Még őket hibáztatom? Rohadjak meg! Nem lehet véleményem, nem lehet szivem, engem nyugodtan meg lehet bántani, nem? Hát... izé... nem... :/ Ne próbáljátok meg erősíteni az igazatokat, nálam hiába, aki nem vesz komolyan, azt nagyon sajnálom. Meg fogja bánni.
Inkább ne is szólaljatok meg, beszéljetek ki, örüljetek egymásnak, ahogy eddig is tettétek, engem pedig nyugodtan hagyjatok ki, elvagyok én itt egyedül is, messze mindenkitől.. :']