Apámnál vagyok, öcsém alszik, fiúk nézik a focit, én gépezek, ahogy ez itt lenni szokott. Tegnapi színház nagyon jól jött, teljesen megnyugodtam, kitisztultam, jól esett =) és köszi Ticének, hogy elfogadta a meghívásom. x3 Eszembe jutottak a nyári előadások, a nyári színpad, és kicsit visszagondoltam arra a sok elmúlt színházas évemre, hogy tulajdonképpen mennyi mindenen is estem át már olyan fiatalon. Talpraesettebb voltam, úgy gondolom. Egy jól nevelt, fegyelmezett, mégis futkározó élettel teli kislány, aki segít, ahol tud. Most egy lusta dög vagyok, bár sosem unatkozom. Akinek van egy kis esze, el tudja magát foglalni valamivel. ^^
Mivel premier volt, a végén felmentem anyummal még a színpadra, látni pár régi arcot, hallgatni a "basszus", "rád sem ismerek", "hát elmentem volna melletted utcán..."-okat, és nézni az ámuldozásokat. Változok én is, na. És ugyebár 13 éves koromban, amikor jöttek a szigorítások... ^^ Akkor szakítottak el a második otthonomtól... :/ De nem felejtettem el semmit, vajon mit keresek a drámatagozaton még most is? :D Ez a kis frissülés erőt adott a sulihoz, segített észrevenni, hogy van való élet is, nem pedig csak virtuális világ, ami csak stresszet okoz. Emberek között lenni, akik most perpill nem az osztálytársak, olykor nagyon jól jön. :) köszönet érte :]
A smink luxus. Nem kell kisminkelnünk az életet ahhoz, hogy szép legyen. A smink csak elrejti az eredeti, természetes szépséget. :3
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése