Már nem

Kialudtam magam végre, esett az eső, kicsit megtisztította a világot, párhuzamban a belsőmmel. Aztán hallom, hogy Pesten fél méteres hó van. Akkor elkezdett hiányozni a hó, és sajnáltam, hogy itt nincs, Hiro mondta, hogy majd küld, ott elég sok van. Később havas eső esett. xD Aztán hó, de rengeteg, csak nem maradt meg, de azért jó volt, ügyi vagy Hiro. xD Most semmi sem esik.
Sokan unatkoznak, én ma kivételesen egész nap itthon vagyok, úgyhogy be tudom hozni a lemaradásom sulis dolgokkal, és cp-t gyártok. Meg gyakoroltam is már sokat. Érdemes volt felkelni Himiért, és megint elmélkedni. Sokat. :] Még jobban kitisztította a fejemet.
Tudom, hogy körülvesznek, szeretnek, mégis egyedül érzem magam. Ez tényleg baj. De milyen baj, és hogy lehet ezen segíteni, és mi miatt érzem így, mi váltotta ezt ki belőlem?

"Bár mindenki láthatná, szívemben ki él..."

"Kicsit élni szeretnék, tudni mindent, mit magamról nem tudok még..."

Ma éjjel elfelejtettem, hogy anya Pesten koncertezett, és jó későn jön haza. Úgyhogy felhívtam, hogy hol van, emlékeztetett, és mondta, hogy az előző buszmegállóban van már, aztán amikor belépett az ajtón, elkezdett röhögni és mondta, hogy "aranyos vagy, negyed kettőkor elkezdtem hiányozni... xD"

Holnap kultúrális ebéd lesz (étterem), ezt kapom majd torta helyett... és remélem, hogy hétfőn a felköszöntés mindkét szava igaz lesz.. :] A környezetemtől függ, de megpróbálok mindent megtenni magam is, el kell rendeznem addig dolgokat magamban, hogy újult erővel kezdhessem...