Sokszorozódás

Pont ez kéne nekem, idáig még miért nem jutott el a modern technológia vagy orvostudomány vagy mindkettő? Már kitaláltam, egyik varr, másik gitározik, harmadik zongorázik, negyedik énekel, ötödik tanul, hatodik segít neki, hetedik ismerkedik amőbán, nyolcadik ír, kilencedik rajzol, tizedik alszik, tizenegyedik megtanul főzni, tizenkettedik megtanul vezetni, tizenharmadik megtanul bánni a számlákkal, tizennegyedik foglalkozik ****val, tizenötödik ezzel a baráti körrel van, tizenhatodik a másikkal, tizenhetedik megtanulja a táncokat, tizennyolcadik a verseket, tizenkilencedik meg gondolkodik, hogy mi kéne még.
Megpusztulok. Tegnap hazaértem szokásosan fél 8ra, 10ig aludtam, nem akartam erre pazarolni az időt, de kész meghaltam. Ma szintén. Hazaérek végre tök korán (fél 4) erre bealszom. Még a végén a többségnek lesz igaza, hogy ezt tényleg nem fogom bírni. De nem tudok csökkenteni a tennivalókon, lehetetlen. Én akartam ennyi mindent csinálni, én bajom. Bár szeretnék végre egy gondtalan napot, egyetlenegyet, amikor max elmegyek suliba, hazajövök, és semmit nem kell csinálnom~ ilyenkor kívánom, hogy bárcsak unatkoznék. Szoktam is, de az abból áll, hogy lenne elég dolgom, csak nincs erőm vagy kedvem hozzá.
A napokban épp kezdtem jól érezni magam, és éreztem, hogy túl jó, hogy kb nincs semmi baj. Be is jött egy elég nagy gond, ehh legalább megnyugodtam, hogy oké minden megy tovább a megszokott módon. xD Nem lesz már nyugtom soha >.> Tehetetlen vagyok...