Kezdjünk egy komoly dologgal. Nos, pár napja elkezdtem gondolkodni. Rögtön az osztályból tudok példákat mondani, ketten nem is ismerik az apjukat, valaki nem bír a szüleivel élni, apja kórházban van... sokan vannak, akiknek egyik szülőjük öngyilkos lett, akinek nemrég halt meg a nagymamája, vagy bárkije, aki rokon, vagy nagyon fontos személy volt. Anyukám is apa nélkül nőtt fel, de ott volt még neki a papája, aki viszont szerette. Velem... velem semmi tragikus nem történt még. A szüleim elváltak, de békesség van, és apum itt lakik 10 percre gyalog. Tökéletesen látok, hallok, megvan mindkét karom, lábam, nincs hosszútávú betegségem, van szerető anyám, apám, otthonom, a szükséges dolgok, ennivaló, ruházás. Nem halt még meg olyan rokonom, vagy fontos ember, akit tényleg nagyon szerettem volna. Már szinte vágyom arra, hogy történjen már valami rossz, hadd erősödjön, fejlődjön a lelkem, mert már itt is lemaradva érzem magam. De anyukám ma mondta, hogy ne kívánjak magamnak rosszat... persze, értem én, de akkor is, ez már szinte puhányság, mindig csak folyamatosan kis rossz dolgok történnek, mint pl a suli, alvatlanság. Nincs olyan, hogy történik egy nagy vihar, aztán bően kisírom magam, és akkor jön egy kis napocska, nem. Nálam folyton folyvást esik az eső.Viszont ma egy újabb értékes beszélgetés alatt rájöttem, hogy miért van ez így. Még erős vagyok, és ha kapok is vágást, az gyorsan gyógyul, nincs olyan, aminek megmaradna a nyoma, mert a hegek, súlyos lelki bajok, traumák nem nekem valóak. Az én feladatom az, hogy ezeknek az áldozatoknak a lelkét ápoljam. Aki azt hiszi, hogy rám zúdítja a bajait, elmondanám, nem így van. Utána még bocsánatot is kérnek, hogy ezzel zaklatnak... nem kell. Én örülök, hogy meghallgathatom őket, tényleg. Akkor érzem jól magam, ha ezt el tudom mondani másokról is, és akkor örülök, ha másnak segíthettem. Ezért kell erősnek és sebzetlennek lennem, hogy azt a sok embert vidítsam, akiknek sajnos kijár a gyászból, depizésből, szomorúságból...
Ne add fel, Léna (Ł)
Aztán páran el sem szeretnék kezdeni a mesélést, mert tudják, hogy nekem is vannak bajaim. Jól tudják, persze. De ha egyszer ők szorulnak segítségre, akkor a történet már róluk szól, nem rólam. Nekem igenis fontosabbak mások problémái, mint a sajátjaim. Aki kíváncsi, az megkérdez az én gondjaimról, elmondom, de (köszönöm a törődést, tényleg...) nem várok segítséget. Megoldom magam, hiszen ezért lettem lelkileg ilyen erős, nemde?
Azt hiszik, azért tudom könnyen megoldani őket, mert annyira lazán veszek mindent, hogy az már fájdalmas.. nem ^^" ... mert... nem, nincs így. ^^
Jöhet más. 3:13 van, egyáltalán nem vagyok álmos. Egész nap cp-t csináltam, jól halad, de sokkal lassabban, mint amire számítottam, meglátjuk, ma mire leszek képes, jó lenne hétfőre is készülni, és utána estig suli, meg kedden is, marad a szerda, mert csütörtökön már pakolni kell... aztán pénteken suhuhú és indul a mandula.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése