I got here.

Rájöttem, hogy hogy kéne cselekednem és mire kell gondolnom bizonyos szituációkban. Én örülök, hogy tudom értékelni az igaz, őszinte alkotásokat és lelkekig hatoló munkákat. Örülök, amiért értékes embernek tarthatom magam, nem holmi hulladéknak, mert nekem barátaim vannak, nem magamra uszított ellenségeim, tiszta szívem, nem pedig rothadó utálattal teli szerv, és amiért lesz belőlem valaki, belőlük pedig soha. Büszke vagyok, amiért engem tisztelnek már most, és nem felakasztani akarnak minden egyes percben, amiért olyan pofátlan személyem volna, mint egyeseknek. Soha többet nem fogok engedni a jelentéktelen véleményeknek, annak hiszek, akinek az elveim engedik.
Igyekeztem kerülni az egoizmust, de ez van. :)

A barátaimra fogom szentelni a figyelmemet és nem olyanokra, akiknek nincs egy igaz sem.

Inventory

Úgy döntöttem, hasznos dologra fogom most szánni ezeket az éjjeli órákat, amit alvással nem vagyok képes kitölteni. Tudjátok, mennyire nem vagyok képes kimutatni az őszinte szeretetet, megölelni is nehezen megy számomra valakit, mert itthon nem vagyok hozzászokva. :) De most megpróbálom összegyűjteni mindenkinek a nevét, akivel számomra fontosabb élményem volt, hatással volt rám, a belsőmre, vagy talán pont miatta változtattam magamon, az életvitelemen, és örülök, amiért az utamba állította őket a sors. Aki nem kerül bele, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem számítana, kedvelem ugyanúgy, és talán a jövőben történik majd valami, ami felhozza őt annyira, hogy az éjszaka kellős közepén is eszembe jusson. 2008tól, kb, a szintek nem egyformák, de én mégis szeretném, ha egyenlőek maradnánk, ezért névsorrendben :3

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Anamy. Emlékszem, hogy mesélted, hogy mikor felvettelek, az első beszélgetéssel rögtön megmentettem az életed. Amikor a Hold után futottál és segítettem kívánni. Amikor még 2008-ban sokat beszélgettünk, nagyon sokat. Amikor 2009 szilveszterén vééégre csináltunk közös képet és tesóknak éreztük magunkat, majd nyáron rockmaraton, az a 2 nap epic volt. És nagyon sajnálom, hogy mára már valahogy kiestél az életemből.

Anett. Idén conon jól elvoltunk, jót táncikáltunk és szerencsétlenkedtünk azzal az e-mailcímmel, és jóól megpakoltuk azt a szendvicset. Izgit beszélgettünk alvás előtt és köszönöm, hogy megbíztál bennem rögtön és mertél nyíltan mesélni. Az a rühes macska.

Ayami. Köszönöm, hogy tavaly nyáron lányt csináltál belőlem és jól megrendítettük a népet.

Ayu. Folyton eszembejut az Ike ike, mikor még szilveszterkor se volt jobb dolgunk, mint azt nyomni.

Bibu. Tavaly nyáron 2x voltam hihetetlenül felhőtlen boldog, és másodszorra miattad, mert szóltál kedves Yoshikiékról, és örülök, hogy veled a földrajzi elhelyezkedésnek hála többször lehet találkozni.

Blanka. Nem valami sokáig, de beszélgettünk egy jót tavaly júniusban, és még anno Grenma koncin védtél a pogóban.

Byakko. Több, mint 2 éve nálam van egy gatyád, és szerintem lesz is, köszönöm. "Ez köcsög."

Chibi. Köszönöm azt a mondocon-i, és shoxx utáni időtöltést, tunyulást, fankodást a gépen, és hogy áldoztál rám a szeretetedből.

Chiyo. Köszönöm, hogy megmutattad a Gazette-t. Most már semmi nem maradt belőle, de az An Cafe után az indította el azt az életvitelt, amit ma is folytatok. És a rengeteg sok epic barátok közt szintű szerepet.

Dani. Mentem volnaaaa. Köszönöm a sok együtt való pörgést, bgf.

Dei. Köszönöm anno azt a ds-t, és most már a felsőt is, azt hiszem.

Derry. Te tömkeleg. Köszönöm a sok buli utáni fuvart, és hogy valamiért mindig fel tudsz vidítani, bár sokszor csak a fáradt próbálkozásaiddal, hogy kimondj egy zöldséget.

Eiko. Köszönöm a tavaly nyári 2-3 napos szállást és a közös holdfényconos "cp"-zést. Lázadó tincsek.

Gaara. Te szerintem nagyon jól tudod, mi mindent köszönök és nem köszönök.

Janka. Köszönöm, hogy az iskolában húzzuk és inspiráljuk egymást, páká, lepedő, k*rva légy, merőkanál, stb.

Ji. Köszönöm az eddigi nagyon sok elszállásolást, és "meghívást" a bulikra és a lehetőséget para parában, valamint a koncertélményt másik oldalról megközelítve. Az animekari miattad volt jó élmény, nagyon jól éreztem magam, jó hangulat volt nálad és akkor lelkileg is kicsit rendbejöttem. Tisztellek. Lehet, hogy nem is tudsz róla, de te tanítottál meg határozottan nemet mondani, és mióta megismertelek, sokat segítettél a talpraállásomon a puszta társaságoddal. Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, amikor hülyeségeket kérdezek, vagy bénázok. Sok idő után te voltál az első, akinél újra azt éreztem, hogy őszintén odafigyel rám, és törődik velem. Nagyon köszönöm, és ellenben nagyon sajnálom, hogy nem tudunk eleget beszélni, sokszor hiányzol.

Himi. Köszönöm, hogy gondját viseled a szorongásomnak a suliban, hogy nem tartod véletlennek, hogy megismertél. Törcsi, metál.

Hiro. Köszönöm, hogy cp-ztünk együtt egy jót, azon a conon majdhogynem külföldi con feelingem volt. Most para parázunk együtt jót, bár nincs külföldi feelingem. xD Köszönöm neked is a szállásokat, a meleg kajcsit télen, és a régi néhai komoly beszélgetéseket. Lépcső, ananász. Szeretem a next page gombot. Remélem a barátságunkban lesz még katt.

Hoshi. Köszönöm a sok lelki támaszt, amit azon a nyáron adtál és tudod, hogy egy nézéssel is meg tudsz nevettetni. Tudom, hogy nem lelkesít nagyon a vidéken tanulás, és mindenkinek hiányozni fogsz, de egy embert leszámítva. Én szeretettel várlak, és remélem, kocsmázunk majd a nehéz estéken.

Kiyo. Köszönöm, hogy annyiszor próbáltunk műsort összehozni, mégse sikerült, de addig is jól éreztük magunkat, és a suliban is segítünk egymásnak a túlélésben. Róka, őnagysága.

Koi. Köszönöm a 2009-es nyarat, nélküled nem lett volna annyira színes és élménydús. Úgy érzem, talán akkor tudtam utoljára vidám jrockernek érezni magam az utcán.

Kriszti. Mostanában többet beszélünk, hm, röpke 3 év alatt sikerült idáig is eljutni, de örülök neki, forever alone, nyugi nekem is...

Léna. Néha hiányzik az a Léna, aki még annyit depizett, és szüksége volt az én soraimra is. Nem a te bánatod kell, hanem szeretem vígasztalni a szeretteim. Hát még a piros a hajadból, az is hiányzik. Nem akarom, hogy valaha is megkomolyodj, és köszönöm, hogy Ioriként boldogítod szomorú napjaim.

Mazu. Köszönöm a... matek háziban való segítségeket, a lelki fellendítéseket, és most conon a burgert, még mindig nem adtam vissza, és a tequilát se, jaj. De talán a saját lányodnak elnézed. DRS!

Miki. Már nagyon megváltoztál, de azt a Mikit szerettem, akit még tavalyelőtt ismertem meg. Az őszi szünet, az eső kérés, a rengeteg sok lelkizés.

Minako. Tavaly őszi conon fagyoskodás, Despán mondhatni a közösülésünk xD Ilyen-olyan szempontból kellemetlen, mégis volt bennük valami jó.

Mitsu. A 2009-es nyaramat te is sikeresen dobtad fel, a sok hajnali beszélgetéssel és alice nine-kodással, és elfelejtetted elrakni a pólót, akár le is vonhatnék tőled hatezret, te kis gonosz.

Miyo. Amikor bánatos voltál és próbáltalak vidítani, azzal a saját kedvemen is sikerült javítanom, és tanultam a hibáidból. Köszönöm a darabot a nyakláncodból.

Moszi. Biztosan nem tudsz róla, de akkoriban ösztönözni tudtál, hogy legyek erősebb, köszönöm. És nálad ddr-eztem először.

Nasi. Köszönöm azt az iszonyatjó 2008-as nyarat. Félek kimondani, de talán az volt a legjobb. Csak már több, mint 2 éve nem beszéltünk, és ezt a bejegyzést sem fogod látni, de én hálás vagyok, hogy annyi jó élményt szereztünk akkor együtt, nagyon jó volt.

Neko. Köszönöm a sok segítséget a kerítésekben és minden mi jóban, néha rossz hatással vagy rám, de talán ezért is vonzzuk egymást. Kevésnek érzem ezt az egy mondatot, de remélem, mögélátsz azért. Tej.

Niky. Azok az éjjeli beszélgetések a tanév végi nagy szenvedésben fel tudtak dobni, nem is voltak annyira hosszúak, komolyak, mégis jólesett, köszönöm.

Noémi. Köszönöm a sok meleg szendvicset xD és remélem a jövőben tudunk majd órákat átbeszélgetni, mint TDC után.

Pixy. Ez talán nem tűnik olyan nagy dolognak, de köszönöm az instrumentalt. *_*

Saga. Köszönöm azt a pár napot nálad, nem is érzem annyira messzinek, pedig 2009 tele volt. Remélem, hogy nem nekem hála azért minden depizésedért, hanem a saját butaságodnak, de tudom, hogy vétettem 1-2 hibát. És tudd meg, hogy néha hiányzol.

Shu. Köszönöm azt az őszi szünetet a rengeteg hülyüléssel és az azutáni vidításokat is, veled folyton lehet röhögni.

Tayu. Huh. Köszönöm azt az epic 1 hetet nálad, és a júniusi kis bulit is, és hogy eljöttél nyaconra, a sok sok msnezést, amikor még álommanó voltál, sokszor vissza tudnám sírni azt az időt.

Teru. Köszönöm a szállásokat, a lelki segélyeket, rameneket, táncot a buszmegállóban. Jajanyus. Seoul.

Ritsu. Köszönöm, hogy bonyolítottad azt a 2 cp talit, hogy annyit beszélgettünk és milyen jó idők voltak még akkor.

Yue. Köszönöm, hogy sokat rinyálsz feleslegesen. xD Remélem az önbizalmadat sikerül még edzenem idővel, egyelőre nagyon lassan haladok.

Zaku. Köszönöm a kergetőzésben való segítséget, és a dobverőkeresést, burger kingezést, és remélem, kisül még valami majd az őszi conból. Fél éve esik a lépcsőn.

Zetsu. Te szobanövény. Szerintem le se kell írnom, tudod, hogy mennyiszer segítettél, ahogy minden más barátodnak is, büszke vagyok rád emiatt. Nagyon nagyon tud hiányozni a 3 évvel ezelőtti nyár, amikor rengeteget hülyültünk még msn-en, és először találkoztunk. Nem lesz még egy olyan, akit olyan mód szeretnék, mint téged. Az én szememben nem változtál, mindig Zetsu maradsz, és rettentő mód tudsz hiányozni. Together Forever.

Megismerés, avagy jobban megismerés, még érdekességképpen.:

2008~Anamy, Blanka, Chiyo, Dei, Eiko, Gaara, Himi, Kiyo, Kriszti, Nasi, Ritsu, Zetsu~
2009~Ayami, Ayu, Byakko, Derry, Janka, Hiro, Hoshi, Koi, Léna, Mazu, Miki, Mitsu, Miyo, Moszi, Saga, Shu~
2010~Bibu, Chibi, Dani, Ji, Minako, Tayu, Zaku~
2011~Anett, Neko, Niky, Noémi, Pixy, Yue~

Nos. Röpke 2 óra alatt sikerült összedobnom, mert néha már muszáj volt bekönnyeznem. Azért fájó a múlt, mert túl szép volt, és nagyon valószínű, hogy már nem lesznek olyan szépek. Ez az idei nyár eddig egy nagy pangás, a többihez képest maga az unalom. Visszafele nézve egyre jobbak voltak a nyarak 3 éven át. Azelőtt nem volt olyan forgalmas életem, akkor még jobban kötődtem a családomhoz, és itthon élveztem csak az életet.
Köszönöm, hogy voltatok, vagytok, és lesztek nekem.

Error

Poros húrok, üres lapok, összehajtogatott edzőruha a szekrényben, könyvek tele merev, érintetlen lapokkal, a tv, a gép, a net, semmi nem vonz. Nem fogad be semmit az agyam, semmi lelkesedés, a kávé, energiaital egy csepp lendületet sem ad, semmihez sincs kedvem, sehol senki, nem történik semmi. Végre van szabadidő, és képtelen vagyok kihasználni. Meg akarok szűnni, amíg csak húzom az időt az evéssel és forgolódással, egész júliusban... mi a fene van velem...

Vanish..

Lehet, hogy ezzel elrontom a blogom, de ezt lehetetlen magamban tartani. Az érzelmeket nem sikerült, akkor a gondolatokat sem.
Miért viseltem el ennyi ideig? Miért nem szóltam soha rá? 3 évet bírtam, már nem tudom elviselni a gyerekességeket, mikor nő már fel végre? Miért bőgök ahelyett, hogy inkább pofán vágnám és leordítanám, ahogy azt illene, hogy kiálljak magamért? Mert mindig csak érte álltam ki, védtem, ahogy tudtam, rögtön ugrottam, ha egy rossz szót hallottam róla, akkor is, ha nem neki volt igaza. Én voltam ott... én segítettem neki... én értettem meg... én vigasztaltam, akkor is, amikor tudtam, hogy látszólag feleslegesen teszem, mert nem hallgat rám, nem is figyel, de tudtam, hogy mégis szüksége van a soraimra valamennyire, kinek nincs, amikor maga alatt van? Miért kell feleslegesen piszkálni és megbántani folyton, talán az égvilágon semmi szüksége rám? Többnek hittem magam... a legnagyobb szadizmus lenne egy bocsánatot elvárni tőle, ezért nem teszem, mert tudom, hogy nem vall rá, mindig magam elé tettem, csalódtam benne nem egyszer, de elnéztem, folytattam mindent úgy, mintha meg se történt volna, csakhogy ne boruljon fel semmi egyensúly, mert miért ne hibázhatna ő is, miért ne lehetnének rossz napjai? Miért vagyok ennyire figyelemmel rá? Mert a legjobb barátom. Eltűröm a hülyeségeit, alszok rá, mert minden rossz dolgával együtt szeretem, részemről. De ha betelik a pohár, akkor el kell tüntetni a túlcsordulás nyomait. Fáj. Nem bírok... többet írni...
Boldog évfordulót a Versailles koncertnek...