Rájöttem, hogy hogy kéne cselekednem és mire kell gondolnom bizonyos szituációkban. Én örülök, hogy tudom értékelni az igaz, őszinte alkotásokat és lelkekig hatoló munkákat. Örülök, amiért értékes embernek tarthatom magam, nem holmi hulladéknak, mert nekem barátaim vannak, nem magamra uszított ellenségeim, tiszta szívem, nem pedig rothadó utálattal teli szerv, és amiért lesz belőlem valaki, belőlük pedig soha. Büszke vagyok, amiért engem tisztelnek már most, és nem felakasztani akarnak minden egyes percben, amiért olyan pofátlan személyem volna, mint egyeseknek. Soha többet nem fogok engedni a jelentéktelen véleményeknek, annak hiszek, akinek az elveim engedik.
Igyekeztem kerülni az egoizmust, de ez van. :)
A barátaimra fogom szentelni a figyelmemet és nem olyanokra, akiknek nincs egy igaz sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése