Neked.. [Ł]

Most olvastam a blogod nemrég, elszomorodtam. Látom, mennyire egyedül érzed magad, cserbenhagyva, és sajnos át is tudom érezni. Kívülről is néztem, azért írtál sokat erről, hogy az a 90% vegye észre, akikre vonatkozik, vegyék észre, hogy gáz van. Belülről pedig láttam az igazságot: még vannak dolgok, amik éltetnek, nem is kevés, és tudod jól, hogy én veled vagyok, és az elmúlt félévben veled töltöttem a legtöbb időmet, és egyáltalán nem bánom, azóta csak jobban megszerettelek. Talán nálam jobban is ismernek azok, akikhez írtál, és jól tudják, mi a legfontosabb tulajdonságod, ennek ellenére... tényleg nem értem őket. Veled nem szabad nem foglalkozni... és nem, te nem vagy hibás, hiába próbálod menteni az önzetlenséged, te egyáltalán nem vagy rossz ember, és nem érdemled meg ezt, de mint tudjuk, az élet igazságtalan. De amíg legalább egy valaki van, akiért érdemes felébredned, addig nincs baj. Nem tudom, még hány ilyen ember van, de biztosíthatom, hogy végig ott leszek melletted, bármi van, elég, ha rám nézel és ugrok is a segítségedre, kérned sem kell. Ígérem, hogy bennem nem fogsz csalódni, Teru. Hiszen mi vagyunk a két... tudod te jól, hogy mi. :]