Realizes

Itt állok 16 évesen. Kb a semmiben, semmi nincs, ami mutatna egy kis reményt is a jövő felé, mi fog sikerülni abból a sok dologból, amit elterveztem? Nem vagyok már olyan talpraesett, mint régen, eltűnt az optimizmusom.. vagy csak őrzöm magamnak, nem tudom sugározni a többiek felé, most nekem kell belőle. El vagyok késve. Sürgősen el kell kezdenem rendesen tanulni japánul, rengeteget kell gyakorolnom, a gitártudásom egyelőre lófasz. Honnan lesz nekem annyi pénzem mindenre, arra az életre..?! De csöppenjünk kicsit vissza, a vizsgaanyagot is gyorsan meg kell csinálnom, hogy el tudjam kezdeni rendesen tanulni, holnapra kell 2 lecke töriből, aztán.. volt szó a fakultációkról... még 2 és fél évet muszáj itt lennem, ebben az iskolában, sok őrült között, akiktől kezdek egyre jobban félni. Nem akarok tovább itt élni, el akarok futni innen..!! Hátráltat ez az ország, nem szabad több időt elbasznom.. ez az én életem.. akar lenni...

Többet tudok ígérni, mint amennyit megtenni, ezt már jól tudom, csak.. vajon mi van akkor, ha magamnak teszek ígéretet? Más vagyok, mint a többi.. hál'isten, talán ha magamnak ígérek valamit, az másképp is fog elsülni.. holnap suli, basszameg, nem akarok iskolába járni, a jövőmmel akarok foglalkozni! Nem akarok álommunkát.. az álom csak akkor álom, ha nem valósul meg.. ! :"D Nekem való munkát akarok...

Azt mondják, minden embernek megvan a párja a földön, és azt vagy megtalálja, vagy nem, és boldog mással... én azt hiszem, megtaláltam végre a szerelmem, akivel örökké együtt akarok lenni... és ez a zene.

állj már a talpadra te hülye lázadó dög... és légy az, aki voltál.