Farkas, igen, magányos farkas. Ismerek egy ilyen személyt. Van egy útja, egyedül nekivágott. Természetesen vannak kereszteződések, esetleg körforgalmak, ahol összetalálkozhat más farkasokkal, ha épp úgy hozza az idő. Voltak már eddigi útja során társai, akikkel együtt ütötte az időt, akiknek segített, és azok viszont segítettek neki, voltak olyanok, akik követték, voltak akiket le akart rázni, és voltak akik direkt az útjába álltak.
Szereti a társaságot, de sokszor örül, ha épp elszakad egy tucat fajtársától, mert szüksége van magányra. Nem bánja, ha elveszít barátokat, mert tudja, hogy majd úgyis jönnek a helyükbe, ha nem, hát elég esze van ahhoz, hogy ne unatkozzon, elég önálló, a hegy hátán is meg tud élni, ha kell. Van valaki, aki már jó ideje vele tart, kisebb-nagyobb elkóválygásokkal, de mégis együtt tartanak. 98%-ban nem tudni, mit hoz a jövő, de.
"You've been such a good friendI've known you since I don't know when
We've got a lot of friends,
But they come and go
Even though we've never said it,
There's something that the two of us both know..."
Ismerős lehet a dalszöveg, ez illik a helyzetre. Talán ő az, aki a farkas magányossága ellenére ott lesz, amikor csak tud, mert hasonló útja van, vagy talán egy és ugyanaz, csak az elején volt egy kis elágazás, születés ideje és helye miatt.? Lehet. ^^
A farkas személyében én lennék, aki meg velem tart, hát... szerintem rájön magától. ^^
Tudom, mindig vannak barátaim, sosem panaszkodhatok, de rájöttem az utóbbi napokban, hogy az egyedüllét közelebb áll hozzám, ezután nem lehet reklamálni, egy-egy kifejtő bejegyzés Nem Alaptalanul íródik meg. :D
Egyedül indultam neki, talán egyedül is érek a végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése