Kész, ez már megint nem én vagyok, megint... megint nem találom magam... francba is.
Hiányzik... hiányzik... valami. Talán Az az idő. De visszautazni nem lehet, hát a jelent tegyük olyanná. De hogy, ha mások ebbe nem gondolnak bele?
Nem értem...
Együtt nevetünk, együtt tombolunk. Egy nagy család... nem veszitek észre? Olyan értékeink vannak, ami kevés helyen fordul elő, nem értitek? ... mint amikor egy ember egészségesen megszületik, aztán csonkítja magát, olyanok vagytok...
Nem tudom, nem szoktam ilyeneket írni, túl sok a gondolat és szortíroznom kell kicsit, nem férnek be a fejembe... ha valaki keres, magamon
kívül vagyok...Átkozott nosztalgia...
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése