mikor..?

Amióta hazajöttem, anyum kb 4 mondatot beszélt velem, az is orvossal, kajával, mosással volt kapcsolatos, meg egy jó éjt.
Ilyen még sosem volt, 1 hete nem látott, meg sem kérdezi, milyen volt, vagy bármi... nagyon nem erre számítottam :'(
A vonatúton gondoltam rá, hogy felhívom apum, ki tudna-e jönni értem, de nem volt kedvem, gondoltam most inkább nem zaklatom, majd buszozok. Egyre több időt szeretnék egyedül lenni, nem tudom, miért...
Ma meg kaptam egy olyan visszajelzést, hogy kezdek elszállni magamtól. Pedig... mindig arra figyelek a legjobban, hogy legyek rendes, segítőkész, és ne bunkózzak, és az ellenkezője történt, de én... nem vettem észre. Ha bunkóztam is, nem direkt volt, előbb fáj nekem, hiszen... mindig átérzem mások bajait, gondjait. Rossz irányba haladok? De miért? és ki által? Nem, csak magamat okolhatom. és ha nem tudom meg ezt ma, akkor továbbra is szenvedek a tudatlanságtól, hogy mi lehet velem a baj, mert igen, folyton szorongást érzek hónapok óta. Ez nem én vagyok, aki cselekszik, az nem... aki érez, na az talán igen. Csak sajnos az ember ezekből egyet képes látni, ami nem az utóbbi. Ebben a világban rejtőzködni kell, mindig másnak látszani, csakhogy megfeleljünk, de én mostantól nem fogok álarcot hordani feleslegesen. Annyira megszoktam a színjátszást, hogy nem megy könnyen az önkifejezés már, ezen sürgősen változtatnom kell...
Ne felejtsd el, én sosem láthatom magam... nekem csak egy tükörkép jut.

Más pedig hogy... nem kezdek bele, megtartom, fáj a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, de egyelőre úgy néz ki, hogy... nagyon nem tetszik ez a nyár :'(

Anya, mit akarsz ezzel a viselkedéssel elérni? Jobb nem lesz, az biztos... alig érzek valami optimizmust már, nincs olyan nap, hogy ne sírjak, mi történik??...